A könyvtárból hazafelé jövet új utakat fedeztem fel magamnak és egy olyan településrészt, ahol nem úgy éreztem magam, mint aki egy Pesttel határos negyvenezres városban bóklászik, hanem úgy, mint aki egy mezőföldi kis településen jár éppen. Felfedeztem ugyanis a Köröndöt, amely tagadhatatlanul Dunakeszi egy másik arcát mutatja, mint mondjuk a Barátság Útja.

A Körönd megépülésének megértéséhez fel kell idéznünk, hogy Dunakeszi Gyártelep az 1920-as években épült a MÁV Dunakeszi Főműhely dolgozói számára. A munkáslakótelep házait, kertjeit, közösségi tereit angol és holland mintára alakították ki. A mintegy hét éven át zajló építkezés során egy 160 lakásból álló, szecessziós stílusú, zárt településrész jött létre. Az új "lakópark" központjának, az úgynevezett Köröndnek épületei az elsők között készültek el a Főműhely főbejáratával szemközt. Itt kaptak lakást az üzem magasabb beosztású tisztségviselői.

Ahogy azt a Dunakeszi Helytörténeti Szemle írja, a gyönyörűen parkosított terület hamarosan a környék társadalmi és kulturális életének centrumává vált. Gyakran tartottak itt ünnepségeket, színházi előadásokat, hangversenyeket. Az ünnepi megemlékezéseket a Főműhely bejáratánál, a színi-előadásokat az ellentétes oldalon, a boltíves kapu elé emelt színpadon rendezték. Mindkét esetben maga a Körönd szolgált nézőtérként. Az elmúlt évtizedek során a terület ilyen jellegű közösségi funkciója szinte teljesen megszűnt. 

A helytörténeti szemle szerint ezért is jelentősek azok a kezdeményezések, mint amilyet például a Dunakeszi Civilek Baráti Köre szervezett. Eszerint az egyesület lakossági összefogással a tér központi részére Országzászlót álmodott és emelt.