Egy futóbolond kalandjai a Duna-parton
2015. február 23. írta: Dunakeszi Local

Egy futóbolond kalandjai a Duna-parton

Többszörösen is nagy élmény volt a hétvégi futás a Duna-parton. Egyrészt, eddig csak egyszer jártam a környéken kutyasétáltatás közben, az is vagy két percig tartott, cserébe két napos fejfájás következett az orkán erejű szél miatt. Merőben új volt tehát a környezet. Mivel Fehérváron nőttem fel, jórészt tavakhoz jártam, ha természetes vízfelületre vágytam. A Velencei-tóhoz bármikor elugorhattam kocsival, busszal, vonattal, de akár biciklivel is és mondanom sem kell, hogy ez utóbbi volt előnyben részesítve. Hasonló volt a helyzet a Balatonnal is, de ott meg inkább a vonatozás játszott, viszont volt egy saját, különbejáratú megállóhelyünk Székesfehérvár-Repülőtér névvel. Mindebből tehát az következik, hogy furcsa nekem a folyó. Furcsa volt a Tisza is, amikor először úsztam benne és merőben új dolog, hogy a Duna mellett futhatok és ráadásul nem is Margit-szigeten vagyok. 

dunapart.jpg

Hozzáteszem gyorsan, hogy azzal, hogy azt írom, hogy furcsa és merőben új, valójában a kellemest és a harmonikusat szeretném körbeírni. 

Már a telepen nekikezdtem a kocogásnak, eltotyogtam a töltésig, ahol egy fiatal leány kolléga húzott el éppen előttem. Gondoltam, nem először jár erre, hát követem. Síkfutásra készültem, amiből végülis terep lett. A töltés volt igazodási pont, de le kellett róla mennem, hogy fel kellett kapaszkodnom rá, a terepviszonyok ugyanis szerfelett változóak voltak. 

duna.jpg

A természeti adottságokból adódóan sok.sok kiálló gyökeret kellett átugranom és hol a száraz, kavicsos homokkal, hol pedig a sárral kellett megküzdenem. Meg kell, hogy mondjam, nagyon élveztem, utoljára ilyen viszonyokkal a Pentelei erdőben találkoztam, amely hát nem ma volt, a székesfehérvári időkhöz köthető ez is. (Azt már csak zárójelesen jegyzem meg, hogy egy picit terepfutónak éreztem magam, amely egyet jelent a hősiességgel, őket ugyanis mindig csodáltam.)

dunanap.jpg

Nem vagyok egy komoly futó, 6-8 kilométerre vagyok kalibrálva és mivel a mostani távot nem is tudtam belőni, attól féltem, hogy haza már gyalog jövök orrlógatva szégyenszemre. Ráadásul október óta egy kilométert sem tettem meg és fel is szedtem némi fölösleget, amely így fokozta bennem azt az érzést, hogy örüljek neki, ha egyáltalán egy vagy kettő kilométer összejön. Ami aztán végülis össze is jött. Egészen a révig eljutottam. Tudom, nem nagy táv, felfele kerekítve két kilométer, viszont azt vettem észre magamon, hogy bírom. Nem tudom, hogy a környezet inspirált-e, vagy egyszerűen csak alábecsültem magam, de úgy számoltam, hogy a mostani alkalom során simán meglesz négy kilométer különösebb erőfeszítés nélkül. És meg is lett...

fatonk.jpg

A révnél még megvártam, míg kiköt a komp, rábiccentettem DopeManre (akiről, mint megtudtam, itt lakik Dunakeszin) és ahogy jöttem, úgy mentem.

Teljes feltöltődés volt, teljes kikapcsolás, pedig az időjárás még hagyott maga után kívánni valót.

komp.jpg

Őszintén szólva, nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire szerencsések azok, akik itt sportolhatnak, mozoghatnak a Duna-parton. Én ezelőtt évekig a 13. kerületben éltem, egy csenevész patak partján futottam a Reitter Ferenc és a Béke út között a Vasas stadion mellett a szmogban, zajban, rothadó növények között.

Óvni és becsülni kell ezt a partot.

A bejegyzés trackback címe:

https://dunakeszilocal.blog.hu/api/trackback/id/tr427209403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

a_vízirögbis 2015.02.24. 10:47:43

Szintén a Duna-parton lakok, és gyakran merül fel bennem is, hogy néha a Budai-hegyek vagy a Pilis helyett a pihentetőbb parti futást érdemes választanom. Aztán megjelennek a szúnyogok... :)
süti beállítások módosítása