Nem igazán szoktam ilyen témákkal foglalkozni, sőt, kifejezetten feláll a szőr a hátamon, ha egy ismerős arra használja az üzenőfalát, hogy kutyák, macskák szenvedéseit osztja meg és még annak sem néz utána, hogy vajon igaz-e, valóban úgy történt-e az adott dolog, amit éppen megoszt, ahogy az a posztban van.
Rozi esete azonban teljesen más, egy valós eseményről beszélünk, amely ráadásul a közvetlen környezetünkben történt meg. Már a beköltözésünk előtt is találkoztam Rozi kutya eltűnésének hírével. Pontosan nem emlékszem már, hogy hol láttam először, de gyanítom, hogy a Facebookon. Még közelebbről talán valamely Dunakeszivel foglalkozó csoport vagy page adhatott hírt arról, hogy gazdája nagyon keresi egy ezt a tündéri szálkás szőrű tacskót. Először annyira nem is foglalkoztatott az eset, azt gondoltam, biztosan hamar megkerül az eb, elkóborolhatott csak, van ilyen. Amikor azonban már a lakás felújítása miatt egy héten többször is napokat töltöttünk a városban, nem tudtam nem beleütközni Rozi eltűnésének tényébe. Mindenhol láttam plakátokat róla, emlékeim szerint még a Napsütötte Sütödénél is kitették a papírt, hogy keresik. Időközben persze én is egyre több Facebook csoportba kértem a felvételem, ahol szintén téma az eb eltűnése.
Gazdijának Facebook oldaláról kiderül, hogy Rozi már majdnem egy hónapja eltűnt. Azóta több ezer megosztás született erről a tényről, több száz plakát lett kihelyezve, három kereső kutyával megtámogatva több tucat ember indult a tacsi keresésére és több mint ezer kilométer lett végighajtva kocsival Dunakeszin és környékén. Voltak fejlemények arról, hogy látták a kutyust a Napsütötte Sütödénél, illetve a Lovin, de a keresés végül itt sem járt sikerrel. Eközben a gazdi pedig minden éjjel az időjárást figyelte...
Csak azért írom le Rozi történetét, mert talán ezzel is segítek és mert tudom, hogy milyen az, ha elkóborol egy családtag. A gazdiba azzal tudok egyedül lelket önteni, hogy én sem találtam egy hónapig a kutyusom, aki elkóborolt, majd egy nap, amikor már nem is számítottam rá, a kocsiból megpillantottam az út szélén nem messze attól a helytől, ahonnan eltűnt. Fogalmam sincs, hogy mit csinált egy hónapon át, mit evett, befogadta-e valaki, vagy hogy merre járt, de akkor már nem is nagyon érdekelt. Ezen kívül, bár még csak kis ideje élek itt, Dunakeszin, úgy tapasztaltam, hogy jó kis közösségek alakultak ki a városban, az emberek jórészt barátságosak és nem idegenként tekintenek a másikra, amely az ilyen helyzetekben pozitív előrelépést tud lenni.
Rozi január 21-én szökött meg. Egy éves, ivartalanított szálkás szőrű tacskó, körülbelül 10 kilót nyom. Fekete nyakörv volt rajta. Aki látta, hívja a 0620 559-73-21-es, vagy a 0620 925-14-66-os telefonszámot.
