Az első, Dunakeszin töltött hétvégénk alkalmával nem volt túl sok minden a hűtőnkben. Örültünk, hogy egyáltalán van hűtőnk, az étel már a luxus kategóriába esett. Mivel az ezt megelőző napokban a felújítás és a költözködés miatt jószerivel gyorskaján éltünk, megörültünk annak, hogy végre van alkalom és egy kis idő is főzni. Már csak az alapanyagok beszerzésén volt a sor. Helyzettől függ, hogy ki vásárol be éppen, igazából bármelyikünk kapható rá.
Az utóbbi években azonban megszoktuk, hogy a bevásárlás jobb esetben nálunk azt jelenti, hogy megveszünk mindent az ALDI-ban, rosszabb esetben kiszállíttattunk mindent a Tescóval. Vagyis egy füst alatt letudjuk a dolgainkat, amely folyamatnak körülbelül ennyi előnye van, nem több. Szerintünk legalábbis érdemes akár magától a termelőtől vásárolni, de mindenképpen olyan helyről, amely az adott termék specialistája és nem ipari keretek között dolgozza fel áruját. Lehet, hogy több ideig tart elmenni henteshez, zöldségeshez, pékhez, de sokkal inkább megéri, mintsem egy multiból összeszedni mindent (plusz az ilyenkor felhalmozott egyébként teljesen felesleges dolgokat).
Míg előző lakhelyünkön nem volt lehetőségünk arra, hogy kisboltokba járjunk és helyi termékeket vegyünk, addig itt, Dunakeszin (autó híján) erre vagyunk utalva. Tény, hogy a városban sok mamutcég működik, mégis jobb érzés a helyi kiskereskedőket támogatni, arról nem is beszélve, hogy ezzel még minőségi terméket vagy szolgáltatást kapok.
Mindezek szellemében indultam hát el beszerezni a főzéshez szükséges termékeket. A Cassalgrande téren botor módon először a Coopba tértem be, reménykedve a csodában, de azt kaptam, ami várható volt. Gondolom nem kell részleteznem, hogy egy Coopba milyen a választék és az ár/érték arány. A hétvégén nyitva tartó zöldséges azonban nem okozott csalódást: friss és magát keltető áruhoz volt szerencsém finom kimért savanyúsággal. Elsétáltam a Wiedermann pékségig és már nem is tudom, mit vettem. Kenyeret biztosan, pár péksüteményt is és ha jól emlékszem egy pár linzert. Mindennel maximálisan elégedett voltam és ha már ott jártam, vásároltam egy kis aloe verás üdítőt is, csak azért, mert miért ne, kevés helyen kapni.
Hazafelé menet még betértem egy kisboltba barna cukorért és bár arra számítottam, hogy ezúttal üres kézzel távozom, kellemeset csalódtam. Egy kiló barna cukor rendel, egész jó árba, osztrák minőség, ha tudna, rád mosolyogna, hogy "engem tegyél a kávédba".
Így történt hét az első bevásárló körút, mely nem volt előre eltervezve, mégis teljes elégedettséggel töltött el. Pedig hétvége volt és a mozgóboltok nem is álltak a helyükön. A házi tejesre és a mozgó húsboltosra való rárepülés még előttem áll.
