Elérkezett az idő, hogy ellátogassunk a dunakeszi-i földhivatalba. Ez ugye a központban van, ahol még egyrészt nem is jártunk, másrészt a vonatról is másik állomáson kell leszállni. (Rákospalota után ugyanis először Dunakeszi-alsón áll meg a vonat, majd Dunakeszin, utána pedig Dunakeszi-Gyártelepen. Mi ez utóbbihoz lakunk közel.) Tudtuk már korábban is, hogy Dunakeszi központ az a központ, ahol a hivatalokon kívül nincs nagyon semmi, de erről most meg is bizonyosodtunk. Ahogy a földhivatal felé sétáltunk, az volt az érzésem, mintha egy jól fejlett, nagyobb faluban járnánk, bár ehhez az érzéshez biztosan hozzátett az, hogy két ünnep között történt mindez, aminek az is a jellegzetessége, hogy az emberek, ha tehetik, ilyenkor nem intéznek ügyeket. A földhivatal egyébként egészen kulturált volt, láttam már sokkal rosszabbat is, a hivatalnokok pedig lassan, de precízen dolgoztak.

Mivel volt egy kis időnk a vonat érkezéséig, azt gondoltuk, hogy keresünk egy helyet, ahol meg tudnánk inni egy kávét. De mivel Dunakeszi központja nem a központ (pedig még régebben is Nagy Dunakeszinek hívták!), csak egy helyet találtunk, amely a Napsütötte Sütöde névre hallgatott. Nem gondolkoztuk túl a dolgot, egyrészt, mert sok választásunk nem volt, másrészt pedig azért, mert már messziről megtetszett ez a pékség-kávézó. 

Nagyon hangulatos kis hely, három-négy asztallal, ízléses, vintage dekorral és nagyon helyes kredenccel. Eredetileg csak egy kávét, vagy teát szerettünk volna meginni, de a sok finomság láttán úgy döntöttünk, hogy bekapunk pár falatot.

Én egy túrósbatyut rendeltem, míg párom egy áfonyás ciabattát rendelt baconos-ananászos szendvicskrémmel. (Itt kell megjegyezni, hogy óriási választék volt a szendvicskrémekből, pontos számot nem tudok mondani, de csodálkoznék, hogy ha  két kezemen meg tudnám számolni a kínálatot.)

Szóval én csak forgattam a szemem az ananászos-baconos cuccon és majszoltam a batyumat, kortyoltam a kávémat, amikor a párom nagy elánnal hozzám fordult, hogy muszáj lesz megkóstolnom a ciabattát. Forgó szemmel megtettem hát, amire utasított (bár nem vagyok egy gasztroangyal) és megértettem. Nem nagyon kedveltem eddig a ciabattát (vagy csak mindig rosszat sikerült kifognom), a Napsütötte Sütöde azonban egy pillanat alatt megszerettette velem. Ennek és a kedves és udvarias kiszolgálásnak köszönhetően egész biztos, hogy visszatérő vendégek leszünk.

Legközelebb a villásreggelit is kipróbáljuk!