Bő egy hónappal a beköltözés után úgy gondoltam, hogy itt az ideje bejelentkezni egy háziorvoshoz. Korábbi tapasztalatimból kiindulva, ez a folyamat általában nem alakul zökkenőmentesen és hát itt is erős volt a kezdés. 

(Fotó: Bócsi Krisztián / Népszabadság)

Nagyjából belőttem ,hogy kihez tartozhatunk. Találtam nevet, címet és telefonszámot, a probléma csak az volt, hogy a megadott "számon előfizető nem kapcsolható". Igen, több helyen is néztem, mindenhol ugyanaz az elérhetőség volt megadva. Sebaj, gondoltam, úgyis fel kell fedezni a környéket, megnézem az orvosi rendelőt és felírom a friss adatokat. Szerencsémre a rendelő ajtaján egy mobilszám is fel volt tüntetve, így később már azon tudtam keresni a dokit. Természetesen az asszisztense vette fel a telefont, aki így elsőre az éteren keresztül egészen szimpatikus volt. Elmondta azonban, hogy én nem hozzájuk tartozom, de ha akarnám se tudnának fogadni, csak akkor "ha valakinek a valakije".  Értem én, hogy ennek a kijelentésnek van egy rosszindulatú megközelítése és hogy az asszisztens valójában ezzel a mondattal arra célozhatott, hogy a már náluk nyilvántartásban lévő beteg családtagja lehet az egyetlen, akit még fogadnának ellátásra, de ez ugye nem így hangzott el, első blikkre pedig azért erősnek tűnt ez a megközelítés. Mindenesetre készséges volt a hölgy, megadta a számát az egyik (egyetlen?) olyan orvosnak, aki a körzetért felel és azt is elmondta, hogy mikor kereshetem.

A megfelelő időpontban meg is csörgettem a megadott számot. Itt is az asszisztens vette fel, egy egyszerű hallóval, mire én elmondtam neki, hogy ki vagyok, hogy most költöztem ide, hogy szeretnék ebbe a körzetbe átjelentkezni és hogy mi lenne ennek a menete. A válasz nemes egyszerűséggel csak ennyi volt: "Monnyuk be kőne (!) ide gyünni." Hát, mondom, azt én értem és tudom, de nem biztos, hogy egy nyelvet beszélünk, mert - mint azt már korábban említettem - most költöztem csak ide és például nem tudom, hogy hol van az az "ide" és inkább afelől akarnék én érdeklődni tisztelettel, hogy be kell-e, vagy be lehet-e jelentkezni, vagy mi itt a rendszer. 

Annyit sikerült megtudnom, hogy olyan, mint bejelentkezés, nem létezik, "bejön, húz egy sorszámot és vár". Ja, és hogy az a bejárat, ami bejáratnak tűnik, valójában nem bejárat, hanem a másik az.

Nos, tisztelettel köszöntem az információkat, a későbbiekben azért futok még egy kört, hátha...

Update: A szomszédom ajánlott egy jó hírben álló orvost. Felhívtam őket és nagyon szimpatikus volt az asszisztens, akivel beszéltem. Átjelentkezhetem hozzájuk, bár körzetileg nem tartozom oda. Azért ez így már mindjárt más...